The Apartment (1960)
Legénylakás
USA, 125 perc
Rendező: Billy Wilder
Szereplők: Jack Lemmon, Shirley MacLaine, Fred MacMurray, Ray Walston, Jack Kruschen, David Lewis
"That's the way it crumbles... cookie-wise."
A Legénylakással Billy Wildernek sikerült az egy évvel korábban készült Van, aki forrón szereti kirobbanó sikerét megismételnie. A David Lean Késő találkozás című filmjének egy apró mellékszereplője által inspirált történet példa nélküli módon hibátlanul, gyakorlatilag észrevétlenül építi egymásra/egymásba a különböző műfajokat. Wilder virtuóz rendezésének, az I.A.L. Diamonddal közösen írt fergeteges forgatókönyvének, és a két főszereplő erőteljes, a szó lehető legpozitívabb értelmében földhözragadt játékának köszönhetően a film szatirikus, romantikus, és drámai szegmensei is egyaránt működnek - de még hogy!
Jack Lemmon a címben szereplő lakás bérlőjét, Bud Baxtert alakítja, aki lakhelyét a munkahelyi előrehaladása érdekében adja kölcsön több felsőbb pozícióban elhelyezkedő kollégájának is, hogy azok a szeretőjükkel eltölthessenek ott néhány pásztorórát. Fran Kubelik (Shirley MacLaine), a liftes kisasszony, is ezen szeretők egyike, neki azonban komoly álmai vannak a hercegről fehér lovon, illetve az örökké tartó szerelemről. Mikor rájön, hogy az őt elcsábító Mr. Sheldrake-nek valójában sosem voltak komolyak a szándékai, öngyilkosságot kísérel meg, mégpedig pont Baxter lakásán. A majdnem tragédiába torkolló esemény végül közelebb hozza a kettétört szívű liftes lányt a mindenki által kihasznált szürke kis irodai alkalmazotthoz.
Wilder realisztikus megközelítése csodálatosan megfoghatóvá, emberközelivé tette az egyébként sem túl idilli sztorit. Lemmon és MacLaine játéka egy pillanatra sem hivalkodó, vagy mesterkélt, így mi sem könnyebb, mint azonosulni karaktereikkel. A Legénylakás szereplői hús-vér emberek, legfőképpen Baxter, aki hajlandó elveit, morális meggyőződését feladni, hagyja magát abuzálni, csak, hogy feljebb jusson a ranglétrán - a szemünk előtt bontakozik ki a korporális Amerika, a multivállalatok, a kapitalizmus, a sikerorientáltság, a munkaetika és a korabeli erkölcsi elvek fanyar kritikája.
Nehéz elképzelni, hogy egy olyan nem-konvencionális film, mint a Legénylakás ma is annyi nézőt a mozikba vonzana, mint 1960-ban, hát még azt, hogy tíz Oscar-jelöléséből ötöt díjra is váltson.
Feledhetetlen pillanat: Lemmon arckifejezése, miután Fran sógora ellátta a baját.
Utolsó kommentek