USA, 121 perc

Rendező: Sidney Lumet

Szereplők: Faye Dunaway, William Holden, Peter Finch, Robert Duvall, Wesley Addy, Ned Beatty

  

 "Suicides, assassinations, mad bombers, Mafia hitmen, automobile smash-ups: "The Death Hour." A great Sunday night show for the whole family. It'd wipe that fuckin' Disney right off the air."

  

A Hálózat zsenialitása nem abban a viszonylag egyszerű, könnyen megragadható, közérthető üzenetben rejlik, amit közvetítani akar. Az még egy középszerű filmkészítőnek se esne nehezére, hogy észérvekkel alátámassza azt az állítást, mely szerint a televíziózás egy korrupt, manipulatív és óriási romboló erővel bíró ipari gépezet, ami bekebelez mindenkit, aki útjába kerül, áldozatait kihasználja, megrágja, majd undorral vegyes közönnyel, játszi könnyedséggel kiköpi magából, mikor már  nincs szüksége rá. Ami igazán nagy feladat az ebből a témából épkézláb drámát faragni, sőt, még inkább kihívást jelent belőle okos és képmutatástól mentes, őszinte szatírát alkotni. A kettőt pedig úgy összekeverni, hogy az működjön is, ráadásul még piszok mód szórakoztasson is, na az már lehetetlen.

  

Vagy mégsem? Sidney Lumet 1976-os Hálózatának addig gyakorlatilag példátlan módon, valami hihetetlen kemény magabiztossággal sikerült ötvöznie a sötétfekete komédiát, a maró társadalmi kritikát és a megindító, érdekfeszítő és mozgalmas drámát. Paddy Chayefsky pompásan megszerkesztett forgatókönyve görbe tükröt tart a televíziós újságírás semmitmondó, sekélyes világa elé, vitriolos kritikával illetve nem csak az egész lelketlen gépezetet működtető  pénzéhes vállalatokat, de azok behódolni kész dolgozóit, sőt minket, agymosott nézőket is. A médiát közéleti parazitaként ábrázolja, szenzációhajhász, a sikerért mindenre képes szörnyként. Mélyremenő és kísértetiesen prófétikus vádirat arról a miliőről, ahol a nézettségi mutatók fontosabbak mindennél, akár az emberéleteknél is, a nézőszámokért pedig napról napra ádáz, vérre menő harc folyik.

     

A történet a törtető programigazgató-helyettes (Faye Dunaway) és legújabb forradalmi ötlete körül forog, amivel munkaadóját, az anyagilag a béka feneke alatt lévő és a nézettségre mindennél jobban rászoruló UBS tévés hálózatot szándékozik megmenteni: az öngyilkossági terveit élő adásban bejelentő elbocsátott hírbemondó (Peter Finch) köré saját kis show-műsort épít. A félőrült férfiből egyik napról a másikra sztár lesz, a modern kor Mózese, aki paranoid, messianisztikus képzelgéseivel eteti a népet, amely rajongva issza minden szavát - a társaság új elnökének (Robert Duvall) legnagyobb örömére. Eközben egyedül a kiárusított egykori bemondó legjobb barátja, a hír-főszerkesztő (William Holden) számára kezd csak világossá válni, hogy a világraszóló felhajtás milyen hatással is van, nem csak a szakmára, de az ország, sőt a bolygó valamennyi lakosának életére. A film tíz Oscar-díj jelölést kapott, melyekből négyet díjra tudott váltani. 

      
Feledhetetlen pillanat: "Iszonyúan dühös vagyok, és egy perccel sem tűröm ezt tovább" - Beale (Finch) mantrája.