Utolsó kommentek

  • manuva: Nekem ez a kedvencem: Diana Christensen: Hi. I'm Diana Christensen, a racist lackey of the imperi... (2012.03.22. 10:20) ATFM 67.
  • hesgotcancer: A tipped jó :) Ne is mondd a frissülést, ha belegondolok, hogy eredetileg hetente egy filmről aka... (2011.04.30. 19:49) Szégyentelen önreklámozás
  • manuva: Hadd tippeljek: gocsa. (2011.04.30. 16:47) Szégyentelen önreklámozás
  • manuva: És itt melyik vagy te, gocsa vagy DNS? Egyébként én rendszeresen látogatlak, de elég ritkán frissü... (2011.04.30. 15:51) Szégyentelen önreklámozás
  • scal: erről a filmről is írtam, de inkább zanzásan: www.fatumteam.com/blog/comments.php?y=10&m=01&entry=... (2010.10.31. 23:26) ATFM 23.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

The Ultimate Movie Geek's List

Nincs ötleted, milyen filmet kölcsönözz ki, vagy tölts le? Ezek a filmek azok, amelyeket bűn kihagynod - szerintem.

feed & twitter

ATFM 62.

2010.08.03. 18:30 | hesgotcancer | Szólj hozzá!

Címkék: 62

Rushmore (1998)
 
Okostojás
 
USA, 93 perc
Rendező: Wes Anderson
Szereplők: Jason Schwartzman, Bill Murray, Olivia Williams, Seymour Cassel, Brian Cox
 

 

 "I saved Latin. What did you ever do?"
 
Bár Wes Anderson már 1996-os különc krimi-vígjátékával, a Petárdával is rendesen felkavarta az amerikai függetlenfilmes állóvizet, igazából csak második mozija volt az, amely lefektette alapjait annak az egészen egyéni látásmódnak, melyet későbbi munkáiban még tovább csiszolgatott.
 
Max Fischer (Jason Schwartzman) a Rushmore Akadémia leglelkesebb, de legkevésbé összeszedett diákja. Tagja minden létező iskolán kívüli tevékenységet űző egyesületnek, és ambíciózus színdarabokat ír, de képtelen jó jegyeket elérni. Max beleszeret a gyönyörű tanárnőbe, Rosemary Cross-ba (Olivia Williams), és egyfajta példaképeként tekint Herman Blume-ra (Bill Murray élete legjobb alakítását nyújtja), a kapuzárási pánikban levő gazdag üzletemberre. A tisztelet Blume részéről kölcsönös, ám mikor ő is megkörnyékezi Rosemary-t, vérre menő háború kezdődik a 15 éves fiú és a lassan 50-es éveit taposó férfi között.
 
Anderson azon rendezők egyike, akiket vagy utál az ember, vagy pedig mélységesen tisztel és imád, nincs igazán középút. Ami érthető is; sosem fogja vissza magát, stílusa tűnhet magamutogatónak, hatásvadásznak, pretenciózusnak, de végtelenül posztmodernnek és mélyen rétegzettnek is. Egy biztos: egy Anderson-film azonnal felismerhető, az első perctől kezdve. A zene a 60-as évekbe repít minket, a nagylátószögű anamorfikus optikával ellátott kamerák használata egészen abszurd jelleget kölcsönöz a jeleneteknek, a szándékosan obskúrusra vett utalások pedig elgondolkodtatnak és szórakoztatnak egyszerre.
   
Feledhetetlen pillanat: A The Who egyik számával aláfestett montázs, ami Max és Blume harcát mutatja be néhány percbe sűrítve.
 

IMDb

A bejegyzés trackback címe:

https://hesgotcancer.blog.hu/api/trackback/id/tr992193716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása