The Grapes of Wrath (1940)
Érik a gyümölcs
USA, 129 perc
Rendező: John Ford
Szereplők: Henry Fonda, Russell Simpson, Jane Darwell, John Carradine, Charley Grapewin, Zeffie Tilbury
"Wherever there's a fight so hungry people can eat, I'll be there."
John Steinbeck, a Nobel-díjas amerikai író főművéből John Ford forgatott filmet, amely mindössze egyetlen évvel a könyv után jelent meg. Ez a megrázó, eposzi méretű fekete-fehér dráma sokkal közelebb áll a rendező olyan égető társadalmi kérdéseket boncolgató, szentimentális hangvételű munkáihoz, mint az 1935-ös A besúgó és az 1941-es Hova lettél, drága völgyünk?, semmint keményvonalas westernjeihez. Az Érik a gyümölcs a két világháború közötti Hollywood egyik legnépszerűbb baloldali ideákat közvetítő, pro-szocialista filmjévé vált, melyhez hasonló megdöbbentő pontossággal és kíméletlen részletességgel kevés más korabeli alkotás volt képes a nagy gazdasági világválság szörnyűségeit megragadni, illetve mozgóképen ábrázolni.
Mindenképpen különös, hogy Darryl F. Zanuck producer és John Ford voltak azok, akik a szélsőségesnek tartott, többek között kommunizmus vádjával is illetett szerző regényének vászonra adaptálását magukra vállalták, hiszen mindketten közismerten konzervatív politikai nézeteket vallottak. Ennek ellenére a film kicsit sem visszafogott; őszinte és realisztikus bemutatása a válság rettenetes társadalmi-gazdasági hatásainak, valamint egy, a 30-as évek közepén sújtó óriási méretű aszály következményeinek a főszereplő család hányattatásain keresztül. Joad-ék (Russell Simpson az apa, Jane Darwell az anya és Henry Fonda a legidősebb fiú szerepében) elvesztik földjüket és ezzel együtt lakhelyüket is, ezért vándoréletre kényszerülnek. Több ezred magukkal indulnak el, tele szép reményekkel a gyümölcsösökkel borított és mindenkinek munkát ígérő Kalifornia felé.
A harag gyümölcseiben kiemelt helyet kapnak a bibliai párhuzamok: az elnyomott farmerek próbára tevő útja egy új haza felé egyértelműen a zsidók Egyiptomból való kivándorlásának képeit idézi fel. Nunnally Johnson forgatókönyve dícséretre méltóan hű marad a forráshoz, igaz, az események sorrendjét felcseréli, hogy a hangulat mindvégig felfelé íveljen és az idő előrehaladtával egyre pozitívabb legyen (Steinbeck művével ellentétben, ami fejezetről fejezetre egyre inkább lemondó hangvételű). A film végén látható, utólag odafűzött optimista befejezés (Joad mama tüzes monológja) ugyanakkor teljességgel hiányzik a regényből és Johnson forgatókönyvéből egyaránt. A harag gyümölcsei hét Oscar-jelöléséből csak kettőt (Jane Darwell és John Ford) tudott díjra váltani.
Feledhetetlen pillanat: Joad mama az indulás előtti éjszakán elégeti azokat a tárgyakat (emlékeket), amiket nem vihetnek magukkal.
Utolsó kommentek