UK, 94 perc

Rendező: Terry Jones

Szereplők: Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin, Terence Bayler, Carol Cleveland

 

 

Amikor 1979-ben a második Monty Python nagyjátékfilm, a Brian élete, bemutatásra került, rögtön hatalmas botrányt kavart. A Katolikus Egyház nem vesztegette az időt, és azon nyomban istenkáromlónak nevezte Pythonékat és a filmjüket - persze, ahogy az lenni szokott, a támadók közül ezúttal is vajmi kevesen látták egyáltalán magát a művet. Egyes országokban egészen odáig mentek, hogy betiltották, ami természetesen nemhogy gátolta, hanem csak segítette az alkotás kultuszstátuszba helyeződését. És ez nem is csoda, hiszen akik vették a fáradságot, és megnézték a Briant, egy igazi, vérbő angol komédiát láthattak, ami valójában egyszer sem támadja Jézus Krisztust, vagy a vallást, mint olyat. Az összesen két jelenetben, amiben Krisztus szerepel - csecsemőként a jászolban, illetve a híres hegyi beszéd során - teljes mértékben tisztelettel kezelik az alakját, sosem gúnyolják, mivel, ahogy John Cleese később megjegyezte, nincs is benne semmi, amit nevetség tárgyává lehetne tenni.

 

A film fő céltáblája a szervezett vallás; a hipokrízis (ami gyakran a vallások velejárója); a vallási fanatikusok, akik ahelyett, hogy gondolkodnának elvakultan követnek egy eszmét, vagy vezetőt; a legtöbb modern állam mélyén megbújó bürokrácia; valamint árnyaltan ugyan, de a hollywoodi bibliai témájú monstre eposzok is pellengérre kerülnek. A témákat összefogja a Pythonéktól már megszokott intelligens, szatirikus humor, eszes párbeszédek, és elképesztő mértékű idiotizmus.

A Brian élete álláspontja semmit és senkit nem kímélő, ha azokról van szó, akik mindennemű racionalitástól mentesen követnek mindenféle vallási doktrínákat. A címszereplő Brian, aki egy időben született Jézussal, tévedések egész sorozatának az áldozata, amint folytonosan őt hiszik a Megváltónak. Ezek a szegmensek egyértelműen a vak fundamentalizmus felületességére hivatottak rámutatni. Brian minden szavát isszák, és mély mondanivalót tulajdonítanak neki, még ha csak azt is mondogatja, hogy ő nem a messiás. Hívei egyhamar frakciókra szakadnak, és amikor Brian futás közben elveszti egyik szandálját, az egyik csoport hozzá hasonlóan eldobja fél lábbelijét. Másik fő humorforrás az egymással egyfolytában hadakozó római-ellenes pártok viszonya. Az egyazon ügyért harcoló pártok is gyűlölik egymást, például a Júdea Népe Front felháborodik, mikor összetévesztik őket a rivális Júdeai Népfronttal.

 

A film egyfajta újraegyesülés volt a Python csapatnak, aminek tagjai a 70-es évek közepén szétszóródtak, hogy különböző saját produkciókon dolgozhassanak. Mindez érződik is; a felszabadultság, az önfeledt hülyéskedés, ami egy csipetnyi improvizációval, és tökéletes időzítéssel lesz teljes. A Gyalog Galoppétól mindenképp koherensebb, lineárisabb a történetvezetés, de szerencsére azért gyakran materializálódik még a szkeccsek sorozatából összeálló Monty Python repülő cirkusza szelleme.

 

Feledhetetlen pillanat: "Always look on the bright side of life!"