Goodfellas (1990)
Nagymenők
USA, 146 perc
Rendező: Martin Scorsese
Szereplők: Ray Liotta, Robert De Niro, Joe Pesci, Lorraine Bracco, Paul Sorvino, Frank Sivero, Tony Darrow, Mike Starr
"What do you mean, I'm funny?...You mean the way I talk? What?...Funny how?"
Az 1990-es Nagymenőkkel Martin Scorsese lényegében ott vette fel a fonalat, ahol 1973-ban az Aljas utcákkal lerakta. A cselekmény központjában Henry Hill (Ray Liotta) áll, aki saját bevallása szerint "amióta csak az eszét tudja, gengszter akart lenni". Már tinédzserkorában elkezdi kitanulni a szakmát, méghozzá a környék legnagyobb hatalmú bűnözőitől: lopás, zsarolás, testi sértés, illegális kereskedelem, besúgás, mindenben benne van, amit csak el lehet képzelni. Mire felnő ő is olyan nagymenővé válik, mint azok, akik hátulgombolósként pártfogásuk alá vették, és természetesen a baráti köre is hasonlóan simlis "üzletemberekből" áll. Két állandó társa a visszafogott, de ha kell könnyen erőszakossá váló Jimmy (Robert De Niro), és a teljesen kiszámíthatatlan pszichopata, Tommy (Joe Pesci). Henry idővel feleséget is talál magának Karen (Lorraine Bracco), a tisztességes zsidó lány személyében, és él, mint hal a vízben, míg végül az FBI el nem kapja, és informátorukká nem válik. A tanúvédelmi program segítségével új életet kezd - de magában visszasírja a régi szép időket.
A forgatókönyv Nicholas Pileggi társíró 1985-ös, megtörtént eseményeken alapuló regényéből, valamint az olasz származású Scorsese saját gyerekkori élményeiből táplálkozik. A gyorsan mozgó, feszültségteljes, epizodikus történet, tele profanitással (Pesci karaktere előszeretettel használja az angol f-betűs szót), lendületes, gyors vágásokkal, frenetikus sebességgel pörgő képekkel, követőfelvételekkel, szubjektív beállításokkal és egyenesen a kamerába beszélő szereplőkkel, Henry, időnként pedig a felesége narrációjával kiegészülve festi meg a lehető legteljesebb képet a nagydumás gengszterek világáról, az élet minden területére beszivárgó maffiakultúráról, és a "család" légköréről, illetve működési folyamatairól. A kimerevített képek Henry életének sarkallatos pillanatait hivatottak kihangsúlyozni. Négy évtizedet járunk be, az 50-es évektől, a gyerekkortól kezdve egészen a 80-asakig, mikor Henry megszegi a legfontosabb gengsztertörvényt és feladja ismerőseit az FBI-nak. Az alaposan megválogatott popszámokból álló filmzene (amely a klasszikus rock 'n' roll-tól egészen Sid Vicious zajos Sinatra feldolgozásáig terjed) integrált része az elbeszélésnek: aláfest, kommentál, egészen új értelmezési síkokat nyit.
Ironikus, hogy Scorsese mesterműve ugyanabban az évben jelent meg, amikor Francis Ford Coppola A keresztapa-sagájának félresikerült harmadik, befejező darabja; a Nagymenők egy igazi kőkemény, megalkuvásoktól mentes, vulgáris, viszcerális, és csakis szuperlatívuszokkal leírható precizitással összerakott gengszter-eposz. Nem olyan grandiózus vagy operatikus, mint A keresztapa, de jóval autentikusabb.
A forgatókönyv Nicholas Pileggi társíró 1985-ös, megtörtént eseményeken alapuló regényéből, valamint az olasz származású Scorsese saját gyerekkori élményeiből táplálkozik. A gyorsan mozgó, feszültségteljes, epizodikus történet, tele profanitással (Pesci karaktere előszeretettel használja az angol f-betűs szót), lendületes, gyors vágásokkal, frenetikus sebességgel pörgő képekkel, követőfelvételekkel, szubjektív beállításokkal és egyenesen a kamerába beszélő szereplőkkel, Henry, időnként pedig a felesége narrációjával kiegészülve festi meg a lehető legteljesebb képet a nagydumás gengszterek világáról, az élet minden területére beszivárgó maffiakultúráról, és a "család" légköréről, illetve működési folyamatairól. A kimerevített képek Henry életének sarkallatos pillanatait hivatottak kihangsúlyozni. Négy évtizedet járunk be, az 50-es évektől, a gyerekkortól kezdve egészen a 80-asakig, mikor Henry megszegi a legfontosabb gengsztertörvényt és feladja ismerőseit az FBI-nak. Az alaposan megválogatott popszámokból álló filmzene (amely a klasszikus rock 'n' roll-tól egészen Sid Vicious zajos Sinatra feldolgozásáig terjed) integrált része az elbeszélésnek: aláfest, kommentál, egészen új értelmezési síkokat nyit.
Ironikus, hogy Scorsese mesterműve ugyanabban az évben jelent meg, amikor Francis Ford Coppola A keresztapa-sagájának félresikerült harmadik, befejező darabja; a Nagymenők egy igazi kőkemény, megalkuvásoktól mentes, vulgáris, viszcerális, és csakis szuperlatívuszokkal leírható precizitással összerakott gengszter-eposz. Nem olyan grandiózus vagy operatikus, mint A keresztapa, de jóval autentikusabb.
Feledhetetlen pillanat: Henry a hátsó bejáraton át viszi be barátnőjét, Karent a Copacabana klubba - egy legendássá vált, vágás nélküli steadicam felvétel, ami a nagymenők fényűző világába enged röpke belátást és ugyanolyan szédítő hatással van ránk nézőkre, mint magára Karenre.
Utolsó kommentek