The Wizard of Oz (1939)
Óz, a csodák csodája
USA, 101 perc
Rendező: Victor Fleming
Szereplők: Judy Garland, Frank Morgan, Billie Burke, Ray Bolger, Jack Haley, Bert Lahr, Charley Grapewin
"There's no place like home!"
Az Óz, a csodák csodája minden idők egyik legszívmelengetőbb, legemlékezetesebb, és legidőtállóbb filmklasszikusa. Olyan gyerekkori kedvenc, amely a felnőttkoron át is elkísér, de még ha csak felnőttként látjuk először, akkor sem lehet nem szeretni. Egy igazi színpompás fantáziavilágba kalauzol minket, ahol bármi megtörténhet, közben pedig musical betéteit tökéletesen integrálja izgalmakkal teli narratívájába.
Kevesen tudják, hogy L. Frank Baum 1900-ban megjelent gyermekkönyvének korántsem ez a legelső, de természetesen nem is az utolsó, adaptációja. Egy 1902-ben debütáló, és mérhetetlenül sikeres, csaknem tíz évig futó musical átiraton kívül nem egy némafilm-adaptáció is készült, majd az elkövetkező évek során még több hangosfilm, és animáció, a temérdek, mai napig fel-feltűnő homage-okról nem is beszélve.
A film rengeteg erénnyel rendelkezik, hogy felsorolni is nehézkes lenne mindet. Mindenképpen kiemelendő Judy Garland, aki Dorothy szerepével mindörökké halhatatlanná vált, a megannyi monstre díszlet, a hihetetlen sok statiszta (köztük törpék, és gyerekek egyaránt), a gyönyörű Technicolor színek (amik még inkább szemkápráztatóak a nyitó és záró jelenetek nyomasztó fekete-fehér jeleneteivel kontrasztba helyezve), a feledhetetlen betétdalok (legfőképpen persze az Over the Rainbow), és nem utolsósorban az Oscar-díjjal jutalmazott zene. Az Óz betonbiztos helyét a popkultúrában mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok mondata, momentuma, vagy zeneszáma, amelyekre még ma is emlékszik mindenki, legyen 9, vagy éppen 99 éves.
Bár nem pozitívumként, mégis fontos megemlíteni, hogy kirívóan sok urbánus legenda kötődik a filmhez, amelyek kitörölhetetlenül a köztudatba ágyazódtak. A félrehallások (káromkodó törpék), belelátások (törpe, aki felakasztotta magát a háttérben), és egyéb okoskodások számtalan mítoszt szültek, amelyeket sokan a valós történetektől - pl. Budy Ebsen, az eredeti bádogember allergiás reakciója a festékre - elválasztatlanul tényként terjesztenek.
Ez a film is azon mesterművek körét gyarapítja, amelyek a kritikusok körében már megjelenésük idején osztatlan sikert arattak, pénzügyileg azonban egyáltalán nem minősültek jövedelmezőnek. Az Óz, a csodák csodája is igazán csak az 50-es évektől, az annuális karácsonyi TV-s vetítések idejétől kezdődően vált milliók körében népszerűvé.
Feledhetetlen pillanat: "Mindig a sárga úton, mindig a sárga téglán."
Utolsó kommentek