All Time Favorite Movies

A valaha készült egyik legjobb dokumentumfilm, amelynek fókuszában Harvey Milk, Amerika történetének első nyíltan meleg közhivatalnoka áll. Egyszerre mérhetetlenül informatív és szórakoztató; néhol humoros és izgalmas, máskor pedig elkeseredett és tragikus hangvételű, ámde összességében mégis reményteljes krónikája Milk életének, de még inkább a kornak, és a helyszínnek, amikor és ahol élt.

 

A film azzal az 1978. november 27-i nappal nyit, amikor Dianne Feinstein, a városi tanács akkori elnöke bejelentette a sajtónak, hogy Milket és San Francisco polgármesterét, George Moscone-t meggyilkolták a Városháza épületében. Az elkövető Dan White volt, aki Milkhez hasonlóan szintén felvigyázói posztot töltött be a városi közgyűlésben, ám Milkkel és a többi tanácstaggal való gyakori politikai nézeteltérései miatt lemondott posztjáról - nem sokkal később viszont visszakövetelte azt, sikertelenül.

 

Ezután a nyitó jelenet után a hagyományos dokumentarista eszközök ("beszélő fej" interjúk, helyi híradások, családi filmek, archív fotók, vagy a Judith Coburn és Carter Wilson által írt lehengerlő narráció) lehető legokosabb, legpontosabb felhasználásán keresztül képet kapunk Milk életéről, a sikereiről, kudarcairól, a tragédiához vezető jó néhány évről, annak utóhatásáról, és a korszakról, ami még feleannyira sem volt toleráns, mint a jelenlegi. A Harvey Milk korának egyik legfontosabb aspektusa a címszereplő és White szembehelyezése: Milk tehetséges, agyafúrt politikus, de időnként elveszti a fejét, míg White a morális értékeihez megrögzötten ragaszkodó, céltudatos és nyugodt ember - és mégis utóbbi roppan össze a rá helyezedő nyomás alatt.