A Gonosz halott 2.-ről nehéz eldönteni, hogy egyáltalán folytatás-e, vagy csak az előd remake-je. Raimi eredetileg az előző film jeleneteit akarta felhasználni flashback epizódokként, de a stúdiótól nem sikerült megszerezni a jogokat, így inkább tíz percben zanzásította a Gonosz halott-beli eseményeket. Röviden, egy levegővel: Ash (Bruce Campbell) és barátnője, Linda (Denise Bixler) egy elhagyatott kunyhóban szándékoznak egy romantikus hétvégét eltölteni, ám mikor a férfi rátalál az előző lakó, Knowby professzor magnófelvételeire, amelyeken egy a sumér-korból fennmaradt műből, a halottak könyvéből olvas fel, és lejátssza azokat, szabadjára engedi az erdő szellemét. Huh.

 

A film sikeréhez egyértelműen elengedhetetlen volt a főszereplő Campbell, aki azóta a B-filmek koronázatlan királyává avanzsálódott, erőteljes karizmája. Karaktere nem az elvárt legyőzhetetlen főhős, ő maga is ostoba baklövéseket követ el, de mégis valamilyen úton-módon mindig nyertesen kerül ki a szorult helyzetekből, mialatt olcsó, viszont annál humorosabb, és idézhető egysorosokat szórogat. Ám balgaság lenne csak ennyivel elintézni a Gonosz halott 2. zsenialitásának mibenlétét. Raimi roppant precíz rendezésének hála ahol nevetni kell, nevetünk, ahol félni kell, félünk. A chaplini burleszk elemek, a vizuális gegek és a Romero-féle zombifilmek legvéresebb látványelemei feltűnés nélkül összefonódnak, miközben az újabb meg újabb úttörő filmes megoldások csak úgy sorjáznak, megállás nélkül, egészen az utolsó képkockáig.