CA, 98 perc

Rendező: Bob Clark

Szereplők: Olivia Hussey, Keir Dullea, Margot Kidder, John Saxon, Marian Waldman, Andrea Martin, Jamed Edmond

 

 "Filthy Billy, I know what you did nasty Billy!" 

 

Egy elfeledett gyöngyszem. Olyannyira, hogy még a kritikusok nagy többsége is máig John Carpenter Halloweenjét tekinti az első, és abszolút slasher-filmnek. Pedig a műfaj (vagy inkább alműfaj?) alapjait bizony Bob Clark fektette le 4 évvel korábban a Fekete karácsonnyal.

 

A történet egy lánykollégium körül forog, olyannyira, hogy majdhogynem egyhelyszínes filmről van szó (mint minden valamire való slasher, a Fekete karácsony is erősen épít a klausztrofóbiára); adva vannak a lányok (köztük Margot Kidder, még Superman előtt – szintén – 4 évvel), akik a készülnek elhagyni a koleszt karácsonyra, és adva van egy pszichopata gyilkos, aki szép lassan, egytől egyig megöli őket. A formula nem túl bonyolult, mára már émelyítően klisésnek is tűnik sajnos, mégis egyszerűségét a legutolsó cseppig kifacsarja, kihasználja Clark. Beállításai (statikus felvételek, kitakarások, első személyű felvételek a gyilkos, vagy az áldozat szemszögéből) változatosak, aminek hatására a sokadik gyilkosság is velőtrázó tud maradni, karaktereivel jól bánik, nem fél kis humort is csempészni filmjébe általuk (Kidder, vagy éppen a zugivó nevelőnő, Marian Waldman), és azt is eléri, hogy soha ne tudjuk kiszámítani ki lesz a következő, aki eltávozik az élők sorából – Jessicának (Olivia Hussey) persze életben kell maradnia, hiszen védett, a final girl toposzának megfelelően.

 

A film gyilkosa, Billy is említésre méltó, hiszen sem előtte, sem utána nem volt szerencsénk (az áldozatok oldaláról nézve balszerencsénk) hasonló figurához. Ott lenne a helye a leghíresebb slasher gyilkosok panoptikumában Freddy, Jason, Michael Myers, Bőrpofa, vagy Pinhead között. Obszcén telefonhívásait szerintem senki nem felejti el egyhamar, míg ugyanez az előbb említett gyilkos urak néhány rész után szinte teljesen kimerülő tárházáról nem mondható el. Kilétén pedig még máig többen vitatkoznak – a film zseniális záró csavarjának köszönhetően.

 

Clark, valamint Roy Moore forgatókönyvíró eredeti megoldásait az elkövetkező években számtalan filmkészítő használta, utánozta, több-kevesebb sikerrel, ám nem szabad elfelejteni a Fekete karácsonyt, és hogy kiket is illet (megérdemelten) a főhajtás.

 

Feledhetetlen pillanat: A telefonhívás a házból jön!