A Nightmare on Elm Street (1984)
Rémálom az Elm utcában
USA, 91 perc
Rendező: Wes Craven
Szereplők: John Saxon, Ronee Blakley, Heather Langenkamp, Johnny Depp, Robert Englund
"One, two, Freddy’s coming for you."
Wes Craven klasszikusának legfontosabb erénye, hogy olyan horrorikonnal ajándékozta meg a film világát, melynek egyénisége merőben újszerű koncepción alapult, és azóta sem sikerült felülmúlnia senkinek: a Rémálom az Elm utcában Freddy Krueger-je sok szempontból eltért a megszokott sémáktól, de legfontosabb, hogy a Halloween vagy a Péntek 13. néma mészárosaival ellentétben nagyon is sokat jártatta a száját, sőt, a morbid viccelődés sem volt idegen tőle. Az összeégett arcú, kalapot és csíkos pulóvert viselő Krueger személyében egy emblematikus figura született meg, kinek túlvilági kacaja és felejthetetlen aranyköpései elválaszthatatlanul egybeforrtak az őt megformáló színész, Robert Englund nevével is.
A Rémálom az Elm utcában sikeresen ötvözte a humort és a társadalmi mondanivalót a slasher filmek legszebb hagyományaival. Mesteri érzékkel eléri, hogy csak pont a megfelelő mértékben érezzük azt, hogy ez a film, illetve szörnye még sajátmagát sem veszi komolyan. Craven kis költségvetéssel – kevesebb, mint 2 millió dollár – dolgozott, alapvetően ismeretlen színészeket alkalmazott (Johnny Depp karrierje is itt kezdődött), viszont egy remek alapötlettel (a gyilkos belép áldozatainak álmaiba és ott végez velük) és a kellő kreativitással minden hátráltató tényező ellenére is kirobbanó sikert ért el. 25 milliós bevételével ez a film emelte ki a New Line Cinema stúdiót a többi kis hal közül, és egyben elindított egy végeláthatatlan, ámde rendkívül jövedelmező sorozatot (aminek azóta jobb és rosszabb darabjai egyaránt készültek). Krueger már a második rész idejére márkanévvé vált, az első rész komorsága, drámaisága, és leheletnyi öniróniája pedig sajnos az évek során lassan átcsapott ész nélküli önparódiába, ahogyan egyre több humort plántáltak a pizzaarcú szörnybe.
Feledhetetlen pillanat: Glen (Depp) elköveti a végzetes hibát, és elalszik. Az ágy, amin fekszik magába rántja, hősünk pedig a plafonig fölcsapó vérzuhatagként végzi. (De ez csak egy a tucatnyi remek vizuális megoldás közül.)
Utolsó kommentek