USA, 92 perc

Rendező: Charles Laughton

Szereplők: Robert Mitchum, Shelley Winters, Lillian Gish, James Gleason, Evelyn Varden, Peter Graves, Don Beddoe, Billy Chapin  

 

 "There's too many of them. I can't kill the world."

 

Charles Laughton brit színész első, és egyben egyetlen rendezése, amely Davis Grubb 1953-as bestsellerének adaptációja, lenyűgöző, emlékezetes és velőig hatoló mestermunka - ha úgy tetszik, tanulmány az emberi elme és lélek legmélyebb, legsötétebb bugyrairól. A nagy válság idején játszódó, a társadalmat korruptáló hitről, fanatizmusról és a világot uraló gonoszról szóló, a déli gótika műfajában íródott regény James Agee forgatókönyvíró és Laughton által interpretált filmváltozata egyfajta megfoghatatlan misztikummal bír; formabontó, film noir elemekkel kevert, avantgárd, expresszionista remekmű. Ahogyan az oly sokszor lenni szokott, a megjelenésének idejében A vadász éjszakája is kritikai és pénzügyi bukás volt, ma viszont a valaha készült egyik legnagyszerűbb amerikai filmek közé sorolják.

 

A töbszörös gyilkos Harry Powers életén alapuló történet egy pszichotikus  "lelkészről" szól (Robert Mitchum), aki tetőtől talpig papi öltözetben, Isten szavát hirdetve járja az országot, gyámolatlan özvegyeket csábít el, majd megöli őket, és elveszi minden pénzüket. Mikor autólopásért 30 napra ítélik, a megyei börtönben megismerkedik Ben Harperrel (Peter Graves), akit rablásért és emberölésért halálra ítéltek. Harper a lopott pénzt gyerekeire bízta, Johnra (Billy Chaplin) és Pearlre (Sally Jane Bruce), ezt pedig sajnos álmában el is kotyogja a lelkésznek - kinek szabadulása után első útja a magányos özvegyhez vezet. A tiszteletes magához bolondítja a bandita feleségét, Willát (Shelley Winters), és az esküvő után nem sokkal  végez is vele, a gyerekeknek azonban sikerül megszökniük a kislány babájába rejtett pénzzel.

 

A vadász éjszakája egy komplex és felforgató film, melynek magját egy örök idők óta létező, egyszerű dichotómia alkotja: a jó és a rossz harca, a szeretet és a gyűlölet, a fény és sötétség ellentéte. Tulajdonképpen feje tetejére állított, hátborzongató tündérmesét látunk, morbid tanleckét, amit Laughton félelmetes precizitással vezényel le. A 20-as, 30-as évek német expresszionista rendezőinek hatása a film minden egyes kockáján meglátszik, a realizmus teljesen háttérbe kerül, hogy teret engedjen az allegorikus kontextusnak, ami erőteljes szimbolizmus által (pl. fény-árnyék játék) kerül kihangsúlyozásra. Laughton céljai között volt a némafilm-korszak legnagyobbjai, legfőképpen D. W. Griffith, előtt való tisztelgés - ezt észrevehetjük Stanley Cortez operatőr gyönyörű fekete-fehér felvételeiben, valamint Lillian Gish, a legendás némafilmsztár szerepeltetése sem volt véletlen.

 

A Hollywood rosszfiújaként elkönyvelt Mitchum tökéletesen illett a sorozatgyilkos szentember szerepére, akinek bal kézfejére a "gyűlölet", jobbra pedig a "szeretet" szó van tetoválva. Szemében ott az őrület, behízelgő hangjával és a szituációhoz mindig illő bibliai idézeteivel megbabonázza a lelkileg és szellemileg gyengéket, hithűségét pedig bármikor kész demonstrálni kezei segítségével, vagyis a jó és a gonosz harcának bemutatásával.

 

A vadász éjszakája egy sok szempontból bátor (sötét, felnőtt témákat dolgoz fel, ártatlan gyerekek főszereplésével; fekete-fehérben és 1.66:1 képarányban készült, olyan korszakban, mikor a színesfilm és a CinemaScope volt divatban; főhőse pedig egy elmebeteg, pedofil pap), feszültséggel teli, a korát jócskán megelőző film.

  

Feledhetetlen pillanat: Harry Powell (Mitchum) városba érkezésének estéjén a Harper ház előtt áll az utcalámpa fényében, árnyéka egy pillanatra a gyerekek szobájára vetül, majd lassan elsétál, a hipnotikus "Leaning on the Everlasting Arms" című zsoltárt énekelve.