No Country for Old Men (2007)
Nem vénnek való vidék
USA, 122 perc
Rendező: Ethan Coen, Joel Coen
Szereplők: Tommy Lee Jones, Javier Bardem, Josh Brolin, Woody Harrelson, Kelly MacDonald, Tess Harper
"- Just how dangerous is he? - Compared to what? The bubonic plague?"
A Coen fivérek látszólag az 1996-os Fargóval eljutottak a kreatív csúcspontra; bezsebeltek rengeteg elismerést, díjakkal jöttek haza majdhogynem valamennyi létező filmfesztiválról, és még Oscar-díjat is nyertek a forgatókönyvükért. A 2000-es évek első felében Az ember, aki ott se volt-on kívül nem igazán tudtak érdemleges munkát felmutatni. Aztán jött a Nem vénnek való vidék, amivel felülmúlták addigi önmagukat és egyben letették a kortárs amerikai filmművészet egyik legmeghatározóbb darabját.
A film a Pulitzer-díjas Cormac McCarthy azonos című regényének adaptációja; egy sötét, erőszakos és hangsúlyosan maszkulin történet, ami a vérgőzös, és puskaportól füstös délen játszódik. 1980, Nyugat-Texas: Llewelyn Moss (Josh Brolin, a lehető legvisszafogottabb) antilopra vadászik, mikor a semmi közepén egy balul elsült drogüzlet nyomaira bukkan. Az ott talált, pénzzel teli táskát hazaviszi, a mészárlás egyetlen túlélőjét pedig segítség nélkül otthagyja, az éjszaka közepén azonban mégis visszatér a helyszínre, hogy vizet vigyen a szerencsétlennek. Ez végzetes hibának bizonyul, addigra ugyanis odaértek a drogpénzt kereső rosszfiúk is. Llewelyn menekülni kényszerül, egészen a mexikói határig, nyomában Anton Chigurh (a bámulatosan jó Javier Bardem), a szociopata bérgyilkos; a mexikói maffia; a fejvadász Carson Welles (Woody Harrelson) és Ed Tom Bell megyei seriff (Tommy Lee Jones).
McCarthy apokaliptikus meséjének szereplői kivétel nélkül, tout court, alá vannak rendelve egyetlen, mindegyiküknél hatalmasabb erőnek, ami nem más, mint a végzet. Még azok is, akik úgy gondolják univerzális értékeket képviselnek (Moss), vagy éppen magának a halál angyalának képzelik magukat (Chigurh), ki vannak téve inexorábilis törvényeknek, és bizony véreznek, ha megvágják őket. A Nem vénnek való vidék erre a fatalizmusra támaszkodik, izgalmas, kiszámíthatatlan film, amiben mintha minden - még maga az idő is - kizökkent volna a helyéről, nem él egy törvényszerűség sem. Mikor azt hisszük, kiismertük Chigurh gondolkodását, ismét valami nem várt következik be. Az érmefeldobás mindent megmagyarázni látszik; Chigurh maga a megtestesült predesztináció. Áldozatainak szemében bugyutának tűnő módszer, hogy sorsukról egy érme döntsön, az ő felelete azonban erre csak annyi: "Én is ugyanúgy kerültem ide, ahogyan az érme."
Coenék a lehető leghűbben követték a forrásművet, filmjük (akárcsak a könyv) első látszatra egyszerű krimi, de valójában keresztmetszete az elkorcsosult, anarchikus emberi társadalmunknak, melyre egyre inkább az anómia jellemző, és ahol ember embernek farkasa. Az író- és rendezőpáros a modern vadnyugaton már korábban is megfordult; ez a földrajzi, történelmi, és egyben egzisztenciális zsákutca úgy tűnik ideális környezet számukra, mindemellett kitűnő alkalom, hogy technikai, és filmnyelvi érzéküket bizonyítva egy gyönyörűen fényképezett, a 60-as és 70-es évek legjobb revizionista westernjeinek érzését visszahozó filmet forgassanak.
Feledhetetlen pillanat: Tommy Lee Jones záró monológja - megunhatatlan.
Utolsó kommentek