USA, 83 perc

Rendező: William A. Wellman

Szereplők: James Cagney, Jean Harlow, Edward Woods, Joan Blondell, Donald Cook, Leslie Fenton, Beryl Mercer

 

 "There's not only beer in that jug. There's beer and blood - blood of men!"

    

A közellenség az egyik legjobb darab a 30-as évek eleji, a műfaj The Doorway to Hell és A kis cézár kasszasikere által indukált időszakos népszerűségi hullámát meglovagló klasszikus gengszterfilm-korszakból. Története valós eseményeken alapszik, ennek megfelelően főhőse, Tom Powers (James Cagney), akinek alvilági felemelkedését és bukását követhetjük nyomon, sem teljesen fiktív figura; Earl "Hymie" Weiss és Charles Dion "Deanie" O'Banion, hírhedt chicagói gengszterek ihlették.

 

A film legfőképpen James Cagney hihetetlenül intenzív, karizmatikus, és megnyerő játéka miatt vált emlékezetessé az utókor számára. Nem ez volt a debütálása, neve azonban innentől vált ismertté a mozibajárók körében. Az áttörést hozó szerep hatására a publikum gyakorlatilag örökre beskatulyázta Cagney-t rosszfiúnak - ezen még a Yanke Doodle Dandy-ben nyújtott, méltán dícsért, és Oscar-díjjal is jutalmazott alakítása sem tudott később változtatni.

  

A közellenség, vagy akármelyik korabeli gengszterfilm kultúrális jelentőségét nem lehet tagadni, ugyanakkor nehéz megragadni, objektíven értékelni mai szemmel nézve. A gazdasági világválságtól sújtott Amerika köztudatában a gengszter nem kívánatos, a társadalmi rendre nézve fenyegető embertípussá vált, míg 1929 előtt a szesztilalom korszakának (ami még 31-ben is tartott!) afféle modern Robin Hoodja volt. (Mellesleg 1931 volt az az év is, amikor Al Capone "sikerszériája" véget ért, és adócsalásért elítélték.) Ilyen korszellemben a producerek nem győztek védekezni a kritikusok, vagy éppen a szűk látókörű nézők támadásai ellen, melyek szerint A közellenség, és a hasonló stílusú filmek népszerűsítik a bűnözést. Ékes bizonyítéka ennek, hogy A közellenség is egy közleménnyel nyit, amelyben le van írva, hogy a készítők célja pusztán egy adott társadalmi réteg életének bemutatása, semmi más. Bár ezt a figyelmeztetést egy legyintéssel el lehet intézni, mint cinikus álgesztust, mégis sokat elmond a 30-as évekről, a Produkciós Kód előtti időkről.

 

Minden igyekezete, kissé szájbarágós morális üzenete ellenére is A közellenség mégiscsak glorifikálja az erőszakot, a gengszter életmódot. Még elődjénél, A kis cézárnál is erőszakosabb és realisztikusabb, habár a legtöbb gyilkosság kamerán kívül történik. Nem véletlen, hogy ez a film is közrejátszott a hírhedt Produkciós Kód (más néven Hays Kód), vagyis Hollywood cenzúra szabályzatának 1934-es revideálásában.

 

Célkitűzése ugyan nem lehetett több, mint a közönség szórakoztatása, A közellenség végeredményben mégis intelligens, komoly témákat feszegető krónika lett, mondhatni karaktertanulmány, a rossz útra tévedt főszereplője (tágabban értelmezve az általa képviselt összes, a társadalom szemében szálkának tekintett közellenség - ahogyan azt a záró felirat állítja)  tündökléséről és bukásáról. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire jelentős film az évtizedekkel később készült gengszterhistóriák (mint A keresztapa, vagy a Sebhelyesarcú) szempontjából is, amelyek számára lefektette a nélkülözhetetlen alapokat.

    

Feledhetetlen pillanat: Powers dühében egy grapefruitot vág barátnője, Kitty (Mae Clarke) arcába. A jelenet megszületésére vonatkozóan vagy fél tucat történet ismert, a legvalószínűbb szerint Cagney és Clarke közös vicce volt, a stábból pedig senki nem volt beavatva. Egyikőjüknek sem állt szándékában a filmben hagyni a finomnak éppen nem mondható tréfát, de Wellman úgy látta ez a jelenet remekül egybevág a karakter temperamentumával.