UK, 107 perc

Rendező: Guy Ritchie

Szereplők: Jason Flemyng, Dexter Fletcher, Nick Moran, Jason Statham, Steven Mackintosh, Nicholas Rowe, Vinnie Jones, P.H. Moriarty, Stephen Marcus, Sting

 

Minden bizonnyal sok, Tarantino mester nyomában kullogó rendezőpalánta ölne egy olyan debütálásért, mint amilyen Guy Ritchie-é volt. Hiszen 1998-as alkotásával, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsővel, annak pimaszul friss humorával, ízig-vérig brit formanyelvével, lehengerlő történetével, és elképesztően szórakoztató szereplőgárdájával sok kritikus szemében ő lett a gengszterkomédia alműfajának reformátora.

 

A Trainspottinggal és Ponyvaregénnyel történő összehasonlítások ugyan Ritchie-t a sírba is elkísérik, mégis sokkal többre hivatott ez a film, mint hogy simán egy "tarantinós" legyintéssel elintézzük. Már csak azért is, mert azt sem szabad elfelednünk, hogy Tarantino összesen hány helyről is lopkodta össze oly egyéni stílustárát.

 

Négy londoni jó barát, Eddy (Nick Moran), Tom (Jason Flemyng), Szappan (Dexter Fletcher) és Dudva (Jason Statham) egy elvesztett pókerparti miatt hatalmas bajban van: ötszázezer fonttal lógnak Baltás Harry-nek (P.H. Moriarty) - akinek természetére nagy eséllyel tippelhetünk a nevéből. Egy hetük van, hogy felhajtsák a szükséges pénzt, különben sorra elveszítik az ujjaikat. A kalamajkának részesei lesznek még marihuána termesztők, amatőr gengszterek, egy igen erőszakos behajtó (az ex-focista, Vinnie Jones zseniális alakítása) és még két antik puska is.

 

A fiatal színészcsapat kétségkívül rendkívül szórakoztató, de a "nagy öregek" sem szégyenkezhetnek. Sting meglepően jól játssza Eddy keményfejű apját, aki fiának köszönhetően akár el is vesztheti bárját; P.H. Moriarty-nak (aki szerepelt már egy korábbi kultusz kedvencben, az 1980-as Hosszú nagypéntekben, amit Ritchie fő inspirációjának tekintett) meg sem kell szólalnia, hogy kirázza az embert a hideg tőle; és Lenny McLean is tündököl Baptista Barry, a gyakorta ironizáló, kegyetlen gorilla szerepében.

 

Ritchie a roppant okos, csavarokkal teli forgatókönyvére támaszkodva, egyéni rendezéssel (képkimerevítések, lassítások, gyorsítások, a zseniálisan kiválogatott zenék ütemére történő vágás) tulajdonképpen megalkotta a 20. századvégi gengsztersztorik/komédiák kvintesszenciáját. Az elkövetkező években tucatnyi rendező igyekezett nyomdokaiba lépni, de mindannyian csak rossz másolatokkal voltak képesek előrukkolni. A 2 évvel későbbi Ritchie-film, a Blöff is, ugyan kiforrottabb, már csupán A Ravasz, az Agy... pepitában.

 

Feledhetetlen pillanat: A marihuána termesztők lakásának rácsa útját állja az őket kirabolni érkezett gengsztereknek.