All Time Favorite Movies

USA, 100 perc

Rendező: Merian C. Cooper, Ernest B. Schoedsack

Szereplők: Fay Wray, Robert Armstrong, Bruce Cabot, Frank Reicher, Sam Hardy

 

 

A megjelenése idején a King Kong csúcsjelenete, a mára ikonikussá vált Empire State Building tetején játszódó befejezés, úgynevezett Magnascope formátumban került levetítésre a mozikban. Ez azt jelentette, hogy ennél a zárójelenetnél a vászon mind vertikálisan, mind horizontálisan megnyílt, és még (talán) a valódinál is nagyobb méretű Empire State Building tárult a nézők szeme elé.

 

Ez a kicsi érdekesség mindent elmond a King Kongról. Óriási volt. Mérföldkő milliónyi szempontból. A stop motion trükktechnika ősatyja, a szörnyfilmek pionírja, a nagyszabású, nagy költségvetésű B-filmek megteremtője. A Max Steiener által komponált kísérőzene briliáns, és a korszak egyik legjobbjaként lett elkönyvelve – ha csak belegondolunk, hogy ekkor még alig 6 éve élt a hangosfilm!

 

A történet tulajdonképpen a Szépség és a szörnyeteg modern verziója (a happy end nélkül), megfűszerezve egy kis Arthur Conan Doyle féle Az elveszett világgal, Edgar Rice Burroughs The Land That Time Forgotjával, sőt, még a rendezőpáros Merian C. Cooper és Ernest B. Schoedsack első világháborús élményei is hatással voltak a „főszereplő” óriásmajom létrejöttére. (Annak a jelentésére, hogy mindketten szerepelnek is a filmben, mint pilóták, akik végeznek Konggal, nem is térnék ki inkább.) Hihetetlen, de igaz, hogy habár a trükkök már idejétmúltak, és inkább késztethetnek néhol mosolygásra, mégis működik ma is a film. Minden bizonnyal épp a klasszikus történet, na és a rengeteg apró nüansz (Fay Wray bájossága; a kezdetben félelmetes szörny szimpátiát kiváltó hőssé alakulása - ami egyben Willis O’Brien stop motion effektusainak életképességét igazolja) az, amelyek olyannyira időtlenné teszik.

 

Feledhetetlen pillanat: Több filmtörténeti jelentőségű momentum is van a King Kongban, de én kényelmes leszek, és a legevidensebbet választom: az Empire State Building óriásmajom-ostromát.