Utolsó kommentek

  • manuva: Nekem ez a kedvencem: Diana Christensen: Hi. I'm Diana Christensen, a racist lackey of the imperi... (2012.03.22. 10:20) ATFM 67.
  • hesgotcancer: A tipped jó :) Ne is mondd a frissülést, ha belegondolok, hogy eredetileg hetente egy filmről aka... (2011.04.30. 19:49) Szégyentelen önreklámozás
  • manuva: Hadd tippeljek: gocsa. (2011.04.30. 16:47) Szégyentelen önreklámozás
  • manuva: És itt melyik vagy te, gocsa vagy DNS? Egyébként én rendszeresen látogatlak, de elég ritkán frissü... (2011.04.30. 15:51) Szégyentelen önreklámozás
  • scal: erről a filmről is írtam, de inkább zanzásan: www.fatumteam.com/blog/comments.php?y=10&m=01&entry=... (2010.10.31. 23:26) ATFM 23.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

The Ultimate Movie Geek's List

Nincs ötleted, milyen filmet kölcsönözz ki, vagy tölts le? Ezek a filmek azok, amelyeket bűn kihagynod - szerintem.

feed & twitter

ATFM 8.

2007.08.20. 22:43 | hesgotcancer | 2 komment

Címkék: 8

A bout de souffle (1960)
 
Kifulladásig
 
FR, 87 perc
Rendező: Jean-Luc Godard
Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Jean Seberg, Daniel Boulanger, Jean-Pierre Melville, Henri-Jacques Huet, Jean-Luc Godard
 

 
"I don't know if I'm unhappy because I'm not free, or if I'm not free because I'm unhappy."
 
A francia újhullám éllovasának, Jean-Luc Godardnak egészestés debütálása egy méltatlanul keveset emlegetett film. Mondhatni amolyan választófal a hagyományos és az újkori, modern filmművészet között. Godard újításai ugyanis nagymértékben meghatározták az elkövetkezendő évtizedek filmjeinek stílusát, struktúráját,  és képi világát, méghozzá olyannyira, hogy ma megnézve - sajnálatos módon - már akár unalmasnak, elcsépeltnek is hathatnak az általa használt eszközök.
 
A Kifulladásig magja egy átlagos krimi: az amorális autótolvaj (Belmondo) végez az őt üldözőbe vevő rendőrrel, majd felkeresi a Párizsban újságárusként dolgozó, és zsurnalisztának készülő amerikai barátnőjét, Patriciát (Seberg), hogy bújtassa el - miközben megpróbálja arra is rávenni, hogy meneküljön el vele kettesben Olaszországba. Már a történetből, amelyet mellesleg egy újságcikk ihletett, is kitűnhet, hogy Godard filmjét eredetileg pusztán a korai klasszikus gengszterfilmek előtti tisztelgésnek szánta, végül azonban annál valami sokkal jelentősebb, maradandóbb munka született meg kezei alatt.

Az addig alapvetőnek vélt, szigorú filmkészítési konvenciók, szabályok szorításából való kiszabadulás, a hollywoodi áradattal való szándékolt szembemenés eredményeként a Kifulladásig iskolát teremtett, több szempontból is. A film első, nyers verziója túl hosszúra sikerült, Godard mégsem szabadult meg egy jelenettől sem, inkább kivágott nagyon rövid részeket innen-onnan - így született meg az a gyors tempójú, "ugráló" vágási technika, ami nélkül ma már egy film- vagy videoklip rendező se tudna élni sem. A spontaneitás a hanganyag létrejöttében is felfedezhető, ami teljes egészében utószinkron, így a később hozzáadott zenék, zajok, zörejek nem válnak külön a helyszíni hangoktól. A letaglózó anarchikus megoldásoktól eltekintve is gyönyörű a Kifulladásig: Raoul Coutard operatőr a párizsi utcákat emlékezetes, innovatív módon vitte filmre, képeit Martial Solal noir jazz aláfestése teszi tökéletessé.
 
A történet ugyan alapvetően nem volt formabontó, a műfaj szokásos sablonait követte: menekülés a rend őrei elől; lövöldözés; izgalom; romantika; de ez csak egy keret, a középpontban a két főszereplő, még inkább lecsupaszítva a nő és a férfi kapcsolata áll. A rebellis, egzisztencialista párral könnyen tudott az elidegenedett francia fiatalság azonosulni, de évtől vagy évtizedtől függetlenül mindig lesz, akit megragad majd a mondanivalójuk. Belmondo hibátlan választás a romantikus, laza dumájú, Bogart-szerű karakter szerepére, egy fontos mérföldkő volt ez karrierjében, egyúttal az újhullám egyik ikonszerű figurájává tette (csak később fordult aztán a közönségfilmek, az akció és vígjáték felé). Patriciát, akiben az értelem és érzelem egyszerre testesül meg, az ideje korán elhunyt Jean Seberg alakítja, játéka ragyogó, még ha nem is tökéletes, a fotogenitása minden hibáját elfeledteti velünk.
 
Godard és hasonlóan forradalmi gondolkodású barátja, Francois Truffaut elsőrangú forgatókönyve alapján egy igazi mozgóképes mestermunka született meg, ami ha nem létezne, nagy valószínűséggel olyan rendezőóriások, mint Scorsese, vagy Tarantino sem tartanának ma ott, ahol tartanak.
 
Feledhetetlen pillanat: A befejezés, egyszerűen sokkoló.
 

IMDb

A bejegyzés trackback címe:

https://hesgotcancer.blog.hu/api/trackback/id/tr80139341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2007.11.28. 20:57:27

Jean Seberg az egyik legszebb csaj, akit láttam. Van a filmek egy amerikai remake-je, Richard Gere-rel és Valerie Kaprisky-vel, meg korrekt meztelen jelenetekkel.

hesgotcancer · http://hesgotcancer.blog.hu 2007.11.30. 19:09:05

Hát egyet kell értenem. Persze, tudok a remake-ről, de nem láttam még. Tarantino majdhogynem ugyanannyira odavolt, ha jól tudom, a remake-ért is, mint az eredetiért.