Utolsó kommentek

  • manuva: Nekem ez a kedvencem: Diana Christensen: Hi. I'm Diana Christensen, a racist lackey of the imperi... (2012.03.22. 10:20) ATFM 67.
  • hesgotcancer: A tipped jó :) Ne is mondd a frissülést, ha belegondolok, hogy eredetileg hetente egy filmről aka... (2011.04.30. 19:49) Szégyentelen önreklámozás
  • manuva: Hadd tippeljek: gocsa. (2011.04.30. 16:47) Szégyentelen önreklámozás
  • manuva: És itt melyik vagy te, gocsa vagy DNS? Egyébként én rendszeresen látogatlak, de elég ritkán frissü... (2011.04.30. 15:51) Szégyentelen önreklámozás
  • scal: erről a filmről is írtam, de inkább zanzásan: www.fatumteam.com/blog/comments.php?y=10&m=01&entry=... (2010.10.31. 23:26) ATFM 23.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

The Ultimate Movie Geek's List

Nincs ötleted, milyen filmet kölcsönözz ki, vagy tölts le? Ezek a filmek azok, amelyeket bűn kihagynod - szerintem.

feed & twitter

ATFM 33.

2008.07.06. 12:20 | hesgotcancer | 4 komment

Címkék: 33

The Public Enemy (1931)
 
A közellenség
 
USA, 83 perc
Rendező: William A. Wellman
Szereplők: James Cagney, Jean Harlow, Edward Woods, Joan Blondell, Donald Cook, Leslie Fenton, Beryl Mercer
 

 "There's not only beer in that jug. There's beer and blood - blood of men!"
    
A közellenség az egyik legjobb darab a 30-as évek eleji, a műfaj The Doorway to Hell és A kis cézár kasszasikere által indukált időszakos népszerűségi hullámát meglovagló klasszikus gengszterfilm-korszakból. Története valós eseményeken alapszik, ennek megfelelően főhőse, Tom Powers (James Cagney), akinek alvilági felemelkedését és bukását követhetjük nyomon, sem teljesen fiktív figura; Earl "Hymie" Weiss és Charles Dion "Deanie" O'Banion, hírhedt chicagói gengszterek ihlették.
 
A film legfőképpen James Cagney hihetetlenül intenzív, karizmatikus, és megnyerő játéka miatt vált emlékezetessé az utókor számára. Nem ez volt a debütálása, neve azonban innentől vált ismertté a mozibajárók körében. Az áttörést hozó szerep hatására a publikum gyakorlatilag örökre beskatulyázta Cagney-t rosszfiúnak - ezen még a Yanke Doodle Dandy-ben nyújtott, méltán dícsért, és Oscar-díjjal is jutalmazott alakítása sem tudott később változtatni.
  
A közellenség, vagy akármelyik korabeli gengszterfilm kultúrális jelentőségét nem lehet tagadni, ugyanakkor nehéz megragadni, objektíven értékelni mai szemmel nézve. A gazdasági világválságtól sújtott Amerika köztudatában a gengszter nem kívánatos, a társadalmi rendre nézve fenyegető embertípussá vált, míg 1929 előtt a szesztilalom korszakának (ami még 31-ben is tartott!) afféle modern Robin Hoodja volt. (Mellesleg 1931 volt az az év is, amikor Al Capone "sikerszériája" véget ért, és adócsalásért elítélték.) Ilyen korszellemben a producerek nem győztek védekezni a kritikusok, vagy éppen a szűk látókörű nézők támadásai ellen, melyek szerint A közellenség, és a hasonló stílusú filmek népszerűsítik a bűnözést. Ékes bizonyítéka ennek, hogy A közellenség is egy közleménnyel nyit, amelyben le van írva, hogy a készítők célja pusztán egy adott társadalmi réteg életének bemutatása, semmi más. Bár ezt a figyelmeztetést egy legyintéssel el lehet intézni, mint cinikus álgesztust, mégis sokat elmond a 30-as évekről, a Produkciós Kód előtti időkről.
 
Minden igyekezete, kissé szájbarágós morális üzenete ellenére is A közellenség mégiscsak glorifikálja az erőszakot, a gengszter életmódot. Még elődjénél, A kis cézárnál is erőszakosabb és realisztikusabb, habár a legtöbb gyilkosság kamerán kívül történik. Nem véletlen, hogy ez a film is közrejátszott a hírhedt Produkciós Kód (más néven Hays Kód), vagyis Hollywood cenzúra szabályzatának 1934-es revideálásában.
 
Célkitűzése ugyan nem lehetett több, mint a közönség szórakoztatása, A közellenség végeredményben mégis intelligens, komoly témákat feszegető krónika lett, mondhatni karaktertanulmány, a rossz útra tévedt főszereplője (tágabban értelmezve az általa képviselt összes, a társadalom szemében szálkának tekintett közellenség - ahogyan azt a záró felirat állítja)  tündökléséről és bukásáról. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire jelentős film az évtizedekkel később készült gengszterhistóriák (mint A keresztapa, vagy a Sebhelyesarcú) szempontjából is, amelyek számára lefektette a nélkülözhetetlen alapokat.
    
Feledhetetlen pillanat: Powers dühében egy grapefruitot vág barátnője, Kitty (Mae Clarke) arcába. A jelenet megszületésére vonatkozóan vagy fél tucat történet ismert, a legvalószínűbb szerint Cagney és Clarke közös vicce volt, a stábból pedig senki nem volt beavatva. Egyikőjüknek sem állt szándékában a filmben hagyni a finomnak éppen nem mondható tréfát, de Wellman úgy látta ez a jelenet remekül egybevág a karakter temperamentumával.
 

IMDb

A bejegyzés trackback címe:

http://hesgotcancer.blog.hu/api/trackback/id/tr36547040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

VVega · https://debugme.eu/ 2008.07.06. 23:43:43

Nem is tudtam, hogy a 2009-es év általam egyik legjobban várt filmje remake lesz :)

hesgotcancer · http://hesgotcancer.blog.hu 2008.07.07. 01:03:07

Ö, ez most vicc vagy félretájékozódottság?:) A Public Enemies-nek semmi köze nincs ehhez a filmhez, a műfaji hasonlóságon kívül.

VVega · https://debugme.eu/ 2008.07.07. 18:58:45

Jahh, akkor ezt benéztem :P Mondom hasonló műfaj, cím, igazából nem is néztem utána abszolút.

bobbyperu · http://bobbyperublog.blogspot.com/ 2008.11.05. 20:42:17

cagney és robinson voltak a legkomolyabb gengszterek h'wood történetében...

a bukás elkerülhetetlen, éppen az említett (ön)cenzúra elvárásai miatt.

jó ez a blog:)